A tovább mögött az előadás léterhozásában közreműködő csapattal ismerkedhettek meg

Az előadásban közreműködő lányokkal ismerkedhettek meg a tovább után.

Egy gyönyörű, verőfényes délelőttön tekintettük meg először a készülő előadás helyszínét a Dürer kertben, amire a Triholding Kft. támogatásának köszönhetően és Dolmányos Tímea jóvoltából nyílt lehetőségünk. A régen kollégiumként szolgáló monumentális épület elhagyott hatodik emelete nyújt majd otthont nekünk május két hetében és az előadások alkalmával. Az előtérben már Barna Dóra, Tímea asszisztense várt minket, hogy körbevezessen az emeletünkön. A lift csak az ötödikig cigöl fel bennünket, de a plusz lépcsőzés megéri a fáradtságot. A területet két párhuzamos folyosó tagolja, melyről jobbra és balra is kisebb-nagyobb szobák, átjárók nyílnak, vezetnek egymásba. A helyiségek labirintusszerű elrendezése, atmoszférája és akusztikája varázslatos. A körbejárás és fotózás után hamar elindult az ötletelés a tér kihasználását illetően. Annyi bizonyos, hogy nem lesz „hétköznapi” a készülő produkció.

Petra (rendezőasszisztens)

A várva vár folytatásra március 11-én került sor. Ezúttal korábbi találkozónk helyszínén a Nádasdy-teremben zajló sanzonverseny elől a Színművészeti Klub-termének alagsori magányába rejtőztünk, hogy A kastély című előadás díszletei között ülve közös játékokkal igyekezzünk még jobban megismerni egymást. A Benda Mártival és velem kiegészülő kis csapat sajnos ez alkalommal sem volt teljes, hiszen a tavasszal együtt beköszöntő megfázások miatt Zsuzskát most nélkülöznünk kellett.

Az újonnan érkezők számára beiktatott tömör bemutatkozás után egy számolós koncentrációs gyakorlattal hangolódtunk egymásra, hogy aztán egy a tavasztól a focin át egészen a tojásig terjedő több körös asszociációs memóriajátékkal tegyük próbára emlékezőtehetségünket. Az agytorna után lazításképp egy kis mozgás következett, méghozzá egy kontakt improvizációs gyakorlat formájában. A kikötés, hogy a párosoknak csak egy ponton szabad érintkezni egymással, természetesen most is számos nyakatekert testtartással örvendeztette meg a résztvevőket, mielőtt visszacsöppentek volna a tapsos ritmusjáték által megkövetelt feszült figyelem állapotába.

A java azonban csak a szünet után következett a különböző szituációs gyakorlatokkal, amelyekben mindenki bámulatos ügyességgel állta meg a helyét az olyan kínosabbnál kínosabb helyzetben, mint a bliccelő és a kalauz vagy a cicagázoló és a gazdi találkozása. A lányok még a hangulati elemekkel és beszédbeli korlátozásokkal nehezített jelenetekben is humoros és ötletes megoldásokkal lendültek túl az akadályokon. Végül a strasszos strucc strecss cuccnak és a rózsaszín sündisznócska uzsis zacskójának köszönhető nyelvtöréssel zárult a találkozó.

A jó hangulatú másfél óra végére sok olyan emlékezetes pillanattal gazdagodtunk, melyek igazi kis közösségé kovácsoltak össze minket. Így aztán bizonyára, nemcsak a meglepetés konyakmeggyes bonbon hatásának tudható be az a mosoly, ami az arcunkon ült, mikor az épület előtt elváltunk, hogy az olvasópróbán immáron majd az egész stábbal találkozzunk.

Vera (rendezőasszisztens)

"Már egész pici korom óta vonzott a színház."

"Színész szakra egyszer jelentkeztem."

"Kizárólag abban voltam biztos, hogy színházat szeretnék csinálni"

A teljes interjú: Kik azok a fizikaisok?

Az interjút Doma Petra készítette, utólag szerkesztette Boronkay Soma és Tóth Berta. A videó Vadócz Péter munkája.

Kis csapatunk tagjai Bálint napon találkoztak egymással először. A többséggel a régi Nemzeti hűlt helyén vártuk egymást, ahol a hatos is megáll. Ismerkedésünk ezt követően a Színház- és Filmművészeti Egyetem Nádasdy termében zajlott, ahol a résztvevők – Márti, Rea, Szandra, Timi, Zsuzska és jómagam – körben ülve, szóltak pár szót az életükről, a színház iránti szeretetükről, elhivatottságukról. Az elhangzott történetek után mindenki szabad asszociáció keretében mondott társairól egy-egy rá jellemző szót. Az elhangzott szavakból, úgy mint tavasz, tengerpart, mozaik, puzzle, szivárvány, már most kiviláglik, hogy nagyon izgalmas és színes csapat fog részt venni a készülő előadásban. A közel egyórás beszélgetés ritmusgyakorlatokkal és személyes fogadalmakkal zárult, melyek, reméljük, elősegítik majd a közös és oldott munkát a jövőben. És mindenki nevében írhatom, hogy alig várjuk a folytatást!

Petra (rendezőasszisztens)

Rendezői ars poetica

Az aktív kapcsolat a közönséggel elengedhetetlen része az alkotásnak, hiszen velük együtt válik egy mű egésszé. Épp ezért szeretném szem előtt tartani a nézők lehetőségeit, helyzetét, és olyan színházat csinálni, ami bárki számára elérhető nemtől, kortól, származástól, iskolázottságtól függetlenül.

A projekt

A Hotel Láv - Láthatatlan Színházi Projekt több szeretne lenni, mint egy előadás. Humánus üzenetet közvetít, miközben új színházi lehetőségeket teremt, és új közönségréteget céloz meg.

Az előadásban színészek és nem látó civilek működnek együtt. A dramaturgia, a narráció olyan módon épül fel, hogy a látók megtapasztalhassák a nem látás élményét, az ő feldolgozási és reagálási lehetőségeiket egy adott történésre. A nem látók számára pedig a saját igényeikhez igazított előadás készül.

Röviden arról, hogy kik vagyunk, és miről olvashatsz ezen a blogon.